NIMRÓD – HUNOR és MAGOR
(NEMURA – HONURA és MAGURA)

Magyarságunkat csak a Jóisten veheti el!

Az emberiségnek van egy ősmúltja. Egy olyan ősmúlt amely ködbe veszett, de búvó patakként még él. Emlékezni rá, kutatni vagy felvetni tiltott, mert olyan összefüggésrendszer állana össze amely kiadná az ősi, primordiális emberi történelmet, s ez veszélyeztetné a hatalmi rendszert. A Magyar nyelv Mag nyelv. A Magyar a MAG, a MaGőR. Nyelvészeti úton könnyedén be lehet bizonyítani hogy valójában majd összes európai nép valaha Magyar tájszóláson beszélt. Ma is azok egyébkén, és saját tájszólásán, nemzeti anyanyelvén Magyarnak(!) hívja magát. Maga a földrész neve is, Európa, ezt jelenti: Pejér, azaz fejér – fehér. Pontosabban PeJéR – JuRoP. (hangugrás révén) Ahogy Kiss Dénes is megállapította, a Magyar nyelv az amellyel a legtávolabbra tudunk a múltba látni. Akinek van múltja, lesz jövendője. S minél távolabb képes a múltba tekinteni, annál messzibbre lát a jövőbe. Vagy, annál távolabbi jövőképet tud magának alkotni. Ez egy igazi időbeli utazás.

A Magyar, gyökökre épülő ragozó nyelv. A gyökökhöz ragok tapadnak, s így bővülhet árnyalatában a jelentés. Ilyen maga a GYöK szavunk is. GYöK-ér, GYöK-er-es, GYöK-rend-szer stb. A szavak értelmét a magánhangzók és mássalhangzók viszonya adja. Vegyük a KR gyököt: KeR-ek, KeR-ül, KeR-es, KaR-ika, KaR-csu, KaR-zat stb. Tudjuk hogy BeReTVa – BoRoTVa, KeVeR – KaVaR, NYiKKaN – NYeKKeN ugyan azt jelenti. A magánhangzók váltakozásával új mélységi értelmet adhatunk egy adott szónak és az azt kifejező fogalomnak: fűszer – főszer, folyó – főlyó (fő jó), nevel – növel, mint felnevelni gyermeket.

A hangokat csoportosítani szokás. Egy ilyen csoportot hangcsoportnak, hangcsaládnak nevezik. Egy hangcsoporton belül a hangok felválthatóak, átcserélhetőek . Azonban, van átjárás a hangcsoportok között is. A csoportokat nevesíteni is lehet, könnyebb megjegyzés gyanánt.

Hangcsoportok: K-GY-G-H (KíGYózó), M-N-NY (MeNő), L-J-R (LeJáRó),

C-CS-S-SZ-Z-ZS (CSoSZogó), T-TY-D (ToTYogó), B-F-P-V (BeFutó).

Kiejtés szempontjából is csoportosíthatóak:

K-H-G-J, N-NY-TY-GY, ZS-S-CS, LY-L-R, Z-SZ-C, T-D-(TH), F-V-P-B-M.

Még tudni illik hogy másutt a C az K és a Z vagy két ZZ az C. Angolban a C-t SZI-nek ejtik, Olaszul néha CS. A J az ZS, DZS. De a G is úgy szinten az lehet. Angol „Jesus”, Olasz „Gesu”, mind kettő dzs-sen ejti. A Spanyol nyelvben a J H-nak ejtendő, Németben a V az F és W az V, mint Lengyelben is, ahol a Ł az W. Oroszban a B az V stb. stb.

Varga Csaba (1945 – 2012, ősnyelv, írástörténet kutató) munkássága során kellő képpen rámutatott hogy: (szó)gyök=kép. Ezt kell lelki szemünk előtt látni, a képet amit egy szógyök, egy szó ábrázol. Csak így lehet az ember képes az összefüggések meglátására.

„...bármely őskép nevének kiejtési változatai úgy zsongják körül az ősképet, mint méh a mézzel teli tálacskát. Vagyis a szó változik, a kép marad. Itt is láttuk a szógyöknek ezt a zsongását: ház, hause, haus, håoz, hose, hame, home, heim, hám, hamu, hum, humbug, hamis, hámoz, hárlik, hánt, hon, hoar, hair, haj, hajlek, háncs, harisnya, kártya, fur, hat, bare, burse, bursa, börze, board, bury, burlap, barb, bark, pőre stb. E szavak gyöke egy és ugyanaz – csak a kiejtése eltérő némiképp.”

~ Varga Csaba – Szavaink a múltból, 2010, 122. oldal.

Csak nagyon röviden, bizonyíték a Magyar nyelv MAGságára:

STN – iSTeN – SáTáN. Ez így van, bármennyire meglepő. Egy nap 24 órából áll. Nappalból és éjszakából. Két fél alkot egy egészet. Nő és férfi. Ennyi. (lásd a ráadásban)

SEJT – Angol CeLL, Olasz CeLLula. A szógyök a SEJ, hangváltozás által S->SZ az Angolban és S->CS az Olaszban. De csak Magyarul SEJ-lik valami, csak Magyarul SEJTünk! Csak a Magyarban van SEJT-ELEM! Angolul sejteni valamit az „guess”, amíg Olaszul „indovinare”.

HÁZ – Angol HouSe, Olasz CaSa. A HÁ (hang), gyök takarást, fedést jelent vagy burkolást. Innen a „huny” szavunk, ha lehunyjuk, tehát lefedjük szemünket. A HaJ is fed, takar. Angol HaiR, Olasz CaPello. A hányni, hányás ugyan csak takarást jelent. A ház jelentésében hasonló a HaZ-ug vagy HaN-ta szóval. Az igazság léfedése, letakarása.

FÉL – félelem (fél-elem). Nem egész. Kételyes. Két-ség – egy-ség. Angol FeaR, Olasz PauRa. Az Angol s Olasz nem jelent csak félelmet, rettegést. Angolul a fél az „half”. Olaszul pedig „mezzo”.

NYUGALOM – Angol CaLM, Olasz CaLMo. Az első, „NYUG”, hang lekopott. Az „alom” nem használatos szó, elemben magas hangú változata annál inkább: ELEM. Tehát, nyug-alom – nyug-elem. Hat-alom – hat-elem, az ami hat, hatásos. Fogalom – fogelem, az ami fog, ami tart, megtart. Például a fogadalom (fogadelem), amit az ember meg fogad.

LOP – Angol RoB. Olasz RuBa. A szógyök a ló! Aki lop, az lopózik. Lovas nép lévén a Magyar, nem nagy dolog ha megtalálható e szóban a ló. A lopakodás nem volt más, mint ló háton kúszva mászni és elbújni. Egyben a ló haton való vágtatást tarja elénk.

HITEL – Angol, Olasz CReDiT. Hangugrás és H->C, T->D, L->R. HiTeL-CiDeR-CReD(o). A „credo” valójában hitet jelent, hitvallást esetenként, ez Angolul „faith”. Aki hisz az „believer”. Olaszul csak azt jelenti, a Magyarban pedig a hit gyökkel kezdődő szavak özönét tudhatjuk: hiteget, hiteles, hitetlen, hithű, hitves, hitvány. A hiú szavunk is ugyan azon gyökből ered.

INT – e szógyökre sokszor rábukkanhatunk. Angol iNTention, Olasz iNTenzione. Mély hangú alakban Olaszul „aNDare”, ami Magyarul „aNDalog”(!). Angol „eNTernce”, Olasz „eNTrata”, bejárat, azon indulunk be és ki. De elvezet egészen az intézmény, intézet szóig (Angol institution, Olasz instituzione). Egy intézetben általában elintéznek valamit, s oda járnak az emberek e célból. E szógyök a mozgást jelenti, az intést, az indulást, indítást stb. Az ín is mozog, ahogy az iNG is iNoG. S mi köze az ingnek és az ing-erültségnek? A mozgás. Aki ingerült, folyton mozog.

KÉPTELEN – Angol „inCaPable”, Olasz „inCaPabile” vagy „inCaPace”. Egyértelmű hogy melyik az eredeti, az ősi. A kép Angolul „image”, Olaszul „imagine”. A képtelen jelentése: nincs fogalma, nem tud képet alkotni valamiről.

LOBOGÓ – Angolul „flag”, Olaszul „bandiera”. Azért lobogó, mert LoBoG-LeBeG. S lebegő a levegő. L->R, B->V->P hangváltással, repül. Reppen-rebben. Angolul a repülés „fly”, Olaszul „volo”. A „lev” szógyök fordítva „vol” az Olaszban és „fl” az Angolban. Innen sok egyéb szó mint levitáció vagy a láng, ami Angolul „flame”. A LáNG is LeNG. Csak Magyarban függenek össze a szógyökök és a rájuk épülő fogalmak!

PÓR, POR – Angol „poor”, Olasz „povero”. A pór szó a szegénységre utal, s a leszálló por fogalmát használja. Ami Angolul „dust”, Olaszul „polvere”. Némi rokonság mutatkozik az Olasz szóval ez esetben. A pór nép kifejezés a porban élő népre utal, a szegény emberekre.

GYÖKÉR – Angol „root”, Olasz „radice”. Ebben az esetben is látszik hogy az Olasz nyelv kevesebb torzuláson ment keresztül mint az Angol. Az Angolban zömivel találhatók úgy nevezett Latin szavak, fordítva ez már nincs. Angolul a „radical” is erre utal. Angolban a gyökér szóból egyszerűen elveszett a „k” hang, így lesz gyökér->györ. GY->T hangváltással györ->tör, majd gyökfordulattal: „root”. Az Olasz marad, csak hangugrás történik, GYöKéR – ReGYöK – RaDiCe. Mondjuk lehetett volna ez is egy szép magyar szó, gyökér helyett: rögyök. De elégedjünk csak meg a ReTeK-kel!

Ráadás: FEL, FÖLD és FÖD. FeL vagy FöL ugyan az. Tejfel – tejföl, felesleg – fölösleg, felér – fölér. A föld lehet az amin járunk, a talaj. Vagy a Föld, mint bolygó. S azért föl-d, mert fölötte vagyunk. Azonban, a föld mint a bolygó kérge, burka fedi azt. Fed – föd. L díszítő hanggal: föld. Mint nyáka – nyálka, száka – szálka, gyakni – gyalkni. A föld e-s változata: feld. Csakugyan, ez már Német szó, és mezőt jelent. Angolul „field”, azaz „fíld”. Egyszerű és nagyszerű! Ezt csak Magyarul lehet! Csak Magyarul lehet MAGYARÁZNI! A Magyar nyelv szavai nem csak egymást magyarázzák, értelmezik, fejtik meg, hanem képesek a többi nyelv (meg)magyarázására is. Fordítva ez már lehetetlen, mert azok a léágazások. S a törzsből származik az ág, nem fordítva. Ennek meglátására és megértésére a szerves gondolkodás és világlátás szükséges.

Egy kis beszámoló következzék mind erről, Magyar szemszögből. S a mitikus nevek elemzése Magyarul, azaz, a MAG nyelvén. Mert bárhova tekintünk, a MAG nyelvén értelmezhetőek a tájak, legyen az hegy, folyó vagy akár népnév. Nilus – Nyilas – nyílás. Thamse – Temze – Temes(!!!), ami tömös, tömött. Szamos –számos. Ezentúl, Olt, mint kiolt, beolt, elolt, oltár, oltalom stb. Maros – mardosó (mint maros kutya!). Szeret – szeret-ő. Tisza – tiszta (tisz szógyök – tiszt, tisztel, tisztás stb. Fordítva szita!). Vagy London – Ladány, Coppenhagen – Koppányhágó, Kiev – Keve, Kevi, Kövi. Kaukáz(us) – hóköz, s természetesen Kárpát – körpad. (A pad egy széttáruló egység a szakaszolttal szemben, mint a szék.)

Most olyan időket élünk mikor nagyon nagy segítségünkre válhat anyanyelvünk. Olyan világtérképet tárhat elénk, amely a megmaradást nyújthatja. Az alábbi példák bőségesen igazolják ezt.

A Magyarok és minden lovas-nyilazó nép ősatyja, a Világ első királya, NIMRÓD.

NiMRóD – NeMRóD (pl. Tarih-i Üngürüsz-ben) – NeM(i)eRőD. A nemnek, nemiségnek erődje s ereje. A te nemi erőd vagy erődje. A nem jelenthet még fajtát, féleséget és nemességet, nem csak nemiséget! De, lehet akár NeMieReDő vagy NeMuRaD! Ennek legjobb alátámasztója Nimród nevének másik változata, Nemere.

NeMeRe – NeM(i)eRő, NeMőR, NeMúR, NeMuRa. Olyan változatok mint Nimrut, Nimurta, Ménrót, Ménmarót ugyan azok, különböző kiejtéssel. A mén természetesen lovat jelent, s a „nem” fordított olvasata a fentebb említett jelentésekkel. Aki NEMes volt, az képes volt NEMet mondani. A nemtelen, a hitvány.

HUNOR és MAGOR Nimród fiai. A Hun az hon! Ami fed, takar, burkol. Egyszóval, héj. (Pl. haj)

A HuNoR az HoNeRő, HoNőR, HoNúR avagy HoNuRa.

S a MaGoR a MaGeRő, MaGőR, MaGúR avagy MaGuRa.

Űzik folyton folyvást a Csodaszarvast. SZaRVaS – SZeRVeS, SZaRV – SZeRV.

Milyen szervest? A szerves életet!!! Tehát őseink nem „civilizátorok” voltak!!! Az nem a Teremtőtől, Teremtésből való. A civilizáció véges, a Természet, a szerves végtelen!

Más példák: levél – levál, töröl – tarol vagy tudós – tudás.

A civilizáció elfog tűnni, most tartunk a vég kezdeténél. Ezt a Dániel proféta könyvéből is meg tudhatjuk, ahol megjövendölte Jézus (a Fehér Ló) eljövetelét. Mivel már Jézus eljövetele után tartunk, nem maradt más mint csak a második eljövetel, az Apokalipszis. Az apokalipszistől nem kell megijedni! Nem Világ végét jelent, ha csak nem a hazug, hamisok világának végét, hanem az apokalipszis Görög szó és leleplezést jelent.

JÉZUS, lássuk e nevet. Így áll egy bibliai idézetben: „És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.” ~Jelenések 6:2 Tehát ő a győző. JéZuS – GYőZő(S). A J<->GY hangváltozásra példa: gyer-jer (gyere-jere), gyerek-jerek, gyönni-jönni. Olaszul Jézus neve „Gesu” – dzsezú. Angolul „Jesus” – dzsízösz. Spanyolosan, Jesús. Hészusz – HoZóS, aki a megváltást hozza!

A KRiSZTuS az nyilván „KeReSZTeS”, de „KöRoSZTóS” egyben. KeReSZT – KöRöSZT, KöRoSZTó. Ez az asztrológiával kapcsolatos, többet erről itten. Igen ám, de a szemfüles észreveheti: Jé-ZuS – ZeuS. Zeus a Görög mitológiából való, a Rómaiban ez Jupiter. Ennek jelentése „JaVíTó eRő”. JuPiT-JaVíT. Gyavító – gyógyító. S ő a Szakrális Uralkodó, a Nyilas. SaGiTTaRiuS, azaz SeGíTő eRő! Az -us toldalék. A nyíl Latinul „sagitta”, Görögül „scytha”, ami Szkíta. E csillagképen keresztül jön be világunkba a teremtői erő. (lásd: Szakralis uralom és A beavatás útján)

Még hogyan hívjuk Jézust? A Megváltó. Tehát megváltoztató, mert megvált, megváltoztat és megvál(ik). (erről többet itten) Megváltoztatja a világot, megvál(ik) a régitől („Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” ~János 13:34) és megválasztja az apostolokat. Majd a második eljövetelkor elválasztja a jókat a rosszaktól s megválassza az érdemlőket akik az Örök Birodalmában foglalnak helyet. Ezt is csak MAG nyelven lehetséges értelmezni, mint sok más bibliai nevet. Például: Ábrám, az „én ábrám”, a Teremtő ábrája, ábrázolata. Mivel Isten képmására teremtette az embert. Ádám – adám (életet). Olyan mint látám, fogám, mondám. A folytonos múlt. Káin – kín (a földműves, a civilizátor). Ábel – ápol (a szerves életet űző).

A Jézusi minőség megtestesítője volt Atilla is! TL – aTiLa: éTeL, iTaL, íTéL(ő). Isten ostora és a világ pörölye. Gondoljunk csak az utolsó vacsorára. Étel, ital osztás. A kenyér a test, a vér a bor. Test+vér=testvér. Ez egy ősi Magyar vérszerződés!!! Atilla neve megőrződött mindenfele, csak a történelemhamisítók ködbe borítják látásunkat. Ilyen Martell Károly vagy Nagy Károly. Martel=pöröly, Károly=király. Nagyobb király mint e minőség nem lehet, ez a „Királyoknak Királya, és uraknak Ura” ~ Jelenések 19:16

Vagy éppenséggel az Artúr király mondakör. Uther Pendragon, a fehér, fő, fény sárkány. Fia Arthur, kardja az Escalibur, ami az Ikrek csillagkép két fő csillag nevének összevonása. Castor és Pollux (lásd történetüket a Görög mitológiában). Valójában Ostor és Pallos. (lásd Iten ostora – Atilla ebresztese és Isten ostora – A Magyarok keresztútjárása)

Odin fia Thor, fegyvere egy pöröly! E két történet összevonásával megkapjuk Atilla alakját. Tehát: uTHeR – oDiN – aTiLa és aR-THuR – ThoR – aLa-DáR. Aladár, Atilla idősebb fia. Angolul az idősebb „eLDeR, oLDeR”, szóval, aLaDáR->aRTúR. (lásd: Tóth Gyula - Arthur király & Beowulf) Atilla női változata Otília, ami Odin nevére rímel. Legyen az Arthur, Thor vagy Csaba királyfi (Atilla kisebbik fia), mindig visszatér, eljön a világ s nemzetének segítségére. Halála, csak mély álom.

Ha nem is egyeztethetőek, történelmi vagy mondaköri személyként, e nevek hordozói, akkor is kétségen felül áll, ugyan azt a minőséget testesítik.

TOVÁBBÁ: Sicambria azaz, Szíkambria. Értelme: szík ámber, szík ember. Az -ia toldalék, tájegyeseget, országot jelentve. Ez található számos ország vagy földrajzi névben. Hungár-ia, Bulgár-ia, Skandináv-ia. Az ámber – ember – embrió.

TURUL – Tárul, Tárol. A Turul madár fészke a Kárpát medence! A túra, Angol tour, körkörösséget jelent.

KERECSEN – Karácsony. Grandpierre Atilla kimutatta hogy Karácsony neve összefügg Choresm tartomány nevével, honnan a Magyari Urak tértek haza a Kárpátok ölebe és a Szármata Napistennel, nevén Khurs, Khursun. S ennek jelentése: Körasszony. (Karácsony, 2006, 2011) A kar=kör, -csony a kany – kanyar, kony – konyul gyökhöz kapcsolódik, hajlást, görbülést fejezve ki. Hogy érthetőbb legyen: bukást. Karácsony idején történik a téli napforduló. Ekkor bukik át a Nap az év legmélyebb, legsötétebb pontján és születik újra a fény. Ekkor tesz meg a Nap járása egy egész kört! Az évkör túlsó felén, a nyári napforduló található, ekkor éri el a fény kiteljesültségének egészét. A téli napforduló, nevezzük most napbukásnak vagy napbukónak, a bak jegyében történik. Bak – buk! A nyári, a rák jegyében. A rákra legjellemzőbb az anyaság. A korcs és görcs szó is segíthet, mind kettő a körbezárulás fogalmát hordozza. E szerint, Kerecsen, Karácsony körforgás jelentésű. A Kerecsen egy sólyom fajta. Sólyom – „Solom”. A „sol, sole”, Napot jelent. „Sol” fordítva luca, „lux”. Érdekességképp: angolul a könyv, book! (buk, bukó) A könyv és könyök hasonlóságát kell még Magyarázni? A Karácsony – Körasszony torzulás, mint Zsuzsanna – Szűzanya!

DUNA – sok változatával, Dunav, Donau, Danubio. A Don, Dnyeper ugyan arra utal. Ősibb neve Iszter. A Dnyeszter ezt a kettősséget őrizte meg, Duna-Iszter. Iszter – Eszter. Ez lehet őstér, őstár. A Mezopotámiai főistennő Ishtar (Inanna). Ebből származtatják Európában a húsvét nevét. Pl. Angol „easter”. A Duna lehet éDeN, oDiN. Kiegészítve „S” hanggal, őSDoN, őSTeN – iSTeN. A Kelták ősanyja Danu. A „da” nagyot jelent, fenségest, égit, királyit. Mint da-gi, da-gály, da-gad. „T”-s változata tág, tágas. Fordítva: gát. Németül egy nap „tag”, innen az Angol „day” (t->d, g->y). (lásd: Grandpierre Atilla - Királyi Mágusok Ősnépe: A Magyar, A Szkíták Székely Eredete, Egy Háromság) Az „N” az Ana, Anna, Anya. Ma ezt így mondjuk: Nagy Boldogasszony (Anyánk). Tehát Da Ana – Duna (összevonva). Duna fordítva: nad. D->GY, nagy. Más lehetőség hogy a D-T hangok az ata (pl. Török), atya fogalmát jelölik. Kettőzve, tata. Angolul „dad, daddy.” Tehát, a fény és sötétség, a férfi és női minőség egységét nevesítve meg. Érdekes, Magyarul a dada, dadus, dédi, dédus női személy.

A Tisza még lehetne akár aTYaőSZ, aTYaőS. Fordítva, őSZaTYa, őSaTYa. (ősz=ős) Ugyan úgy mint özönvíz – vízözön, színhely – helyszín, Anyaisten – Istenanya.

S ha már anya, akkor nem hagyható ki Enéh, Nimród felesége, ki ugyan az mint Eme, Emese. Akit a Turul madár termékenyít meg, s vízáradatként látja nemzetének jövőjét, szétterjedve mindenfele. Emese „ama ős”, anya ős, ősanya. Az eme, emlő, emletés az anya, anyaság jelentéssel bír. Kettőzve mama, mámá (Emma). M–>N ana (Anna), nén, néni. Ny-el nény, anya, nyanya. Az ünő, üné vagy üsző, a fiatal nőstény szarvastehén.

KÖVETKEZTETÉS: Minden Magyarnak ha legalább ennyi van tarsolyában, akkor már a jó ösvényén jár. Tudniillik, nem volt mit átvegyünk, a MAG nincs honnan mit átvegyen. A szerves nem szorul kölcsönzésre, MAGában tartalmazza a teremtés lehetőségét, a teremtői erőt. Nem a hokedliből lesz nagy fa, bár mennyire is öntözné az ember, hanem éppeg hogy fordítva. S a szervetlen vesz majd át a szervestől. Mindenek felett, a civilizációban szerves nem jöhet létre!

RÁADÁS: Sokak meghökkenésére a nyelv ősiségének és szervességének legjobb bizonyítéka az STN hangzósítása. ISTeN – SáTáN. Biza! Így van bár mennyire hihetetlen is lenne. Van fény, van sötétség. Van női és férfi minőség! A Yin és Yang is ezt jelképezi. A fehér, a fény a férfi minőség; a cselekvő. A sötét a női minőség, amely a befogadó, a merev. Magyar vonatkozásban, a címerünk ezt tükrözi. Az „Árpádsávosnak” nevezett zászló, amit inkább életsávosnak kéne hívni; a vörös vagy piros jelképezi a cselekvő minőséget, ami a férfi. Az ezüst vagy fehér, a női tétlen, befogadó minőség. Az egyik a Nap, a másik a Hold. S mely nagy csoda, hisz pont ez található a Székely zászlón is! A címer sávos fele a váltakozó, lüktető folyamat jelölője. Ez a négy szent folyó: Duna, Tisza, Dráva, Szava. A másik fele, a hármas halom és kettős kereszt, a szent, állandó állapot. A kettős kereszt (ǂ) a rovás eGY betűje (G). Ez az egy-háromság jelképe. Egy=Isten. (lásd Grandpierre Atilla – Egy-háromság, Magyar Ősmúlt (A MAG-nyelv MAG-tudása))

Az STN még lehet őSTaN – őSTéNy – öSzTöN, az ember hármasságát alakítva; szellem, lélek, test. Az eSZTeNDő az iSTeNiDő. Sajnos az európai nyelvekben már csak Sátán neve maradt meg egészében, Istenéből csak a „T” és „S”, amelyből a „T”-é „D”-re vagy „Z”-re változott. Dio, Dieu, Diva. Deus pedig Zeus. A Magyar Élő (Isten), mély hangon, Allah! Az Elohim lehetne akár Élő Hím. (lásd Varga Csaba – Allah és Jehova, Markos Gyula - Az Ur szava magyar volt)

A K I   N E M   H I S Z I   J Á R J O N   U T Á N A ! ! !

„AKIT ISTENRE EMELT FEGYVERREL PRÓBÁLNAK MEGSEMMISÍTENI,

AZ NEM SEMMISÜLHET MEG,

HANEM CSAK MEGSEMMISÍTHETETLENNÉ VÁLIK.”

~ Kocsis István (drámaíró, történész, Szent Korona kutató)

Hivatkozások:

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

Országh László: Angol-magyar kéziszótár (1993)
Magay Tamás, Országh László: Magyar-angol kéziszótár (1993)

Olasz szómagyarázó szótár http://www.etimo.it/
Angol szómagyarázó szótár https://www.etymonline.com/

Varga Csaba – Szavaink a múltból (Fríg, 2010)
Varga Csaba – Az angol szókincs magyar szemmel (Fríg, 2007)

Radics Géza – Nemzeti jelképeink és a magyarságismeretünk alkotóelemei (Chicago, 2009)

Radics Géza – Eredetünk és őshazánk (Budapest, 2010)

Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai (Titokfejto, 2011)

Grandpierre Atilla: Ősi Magyarország (Titokfejto, 2019)

Varga Csaba munkainak rövid gyűjteménye


Ajánlott források:

Ősi Európa - Boór Ferenc
Zentai Ákos (Magyar Ősmúlt & Ősnyelv)

Az Ősnyelv
Varga Csaba (Magyar Ősnyelv & Ősmúlt)
Varga Géza - Magyar Hieroglif Írás
Borbola János - Egyiptomi ősmagyar nyelv
Darai Lajos - Európa mi vagyunk!
Czakó Gábor
Végvári József
Grandpierre Atilla

Magyarságismeret Alapjai
Szakrális Földrajz
Szakrális Uralom - Archiregnum

Tamana – Ősnyelv kutatás

Őstörténet és ősmúlt - Okrona Tamás

>>>TELJES CIKK.<<<