DÁKOK, GÓTOK, AGATHÜRSZÖK
~ G á t ő r s ö k ,  G á t ő r z ő k ~

„Minket innen nem lehet elűzni, helyünk van a Kárpátok között,

ahol hegyek, délibábos rónák, hős Magyarok vére öntözött.

Él a Magyar mindörökké, sosem veszhet el!

Turulmadár őrzi népét, most is ránk figyel.”

~ Él a magyar mindörökké, Magyar nóta.

„ E U R Ó P A   M I   V A G Y U N K ”

~ Cser Ferenc – Darai Lajos

„Mi még őrizzük a világ teljességében való gondolkodást. A természet egészével a közvetlen kapcsolatunk meg van. Mi egy szellemi génbank vagyunk ilyen szempontból, mert a nyelvünk végtelen ősi nyelv. Tehát minden ősi tudás, tapasztalat, megnevezés. Elképesztően nagy bölcseletet tartalmaz. Régi a tudása, benne van, csak tudni kell kibányászni. S ez olyan kincs, hogy maradjon meg, mert utolsó esély arra, hogy újból természetes kapcsolatba kerüljünk a világegyetem egészével.”

~ Varga Csaba (ősnyelv és írástörténet kutató)

A HAZUGSÁG AKKOR IS HAZUGSÁG, HA INTÉZMÉNYESÍTIK AZT.

A   F É L I G A Z S Á G   N E M   I G A Z S Á G !

K I   M I N T   É L ,  Ú G Y   Í T É L.

A Magyar nyelvnek hatalmasak képességei. Ez szervességének köszönhető. S e miatt, még őrzi kapcsolatát a Teremtett világgal. Egyik jellegzetessége a hang-harmónia. Néhány példa: a legnyilvánvalóbb maga a nemzet neve, Magyar – Megyer. De mogyor(ó) is. Folytatva, veres – vörös, kavar – kever, töröl – türül. A mássalhangzók változatlanok, a magánhangzók változnak. E példákban a fogalom megmarad. A nyelv összetettsége miatt rokon fogalmú szavakat is alkothatunk. Olyanokat mint tudós – tudás, nevel – növel, vág – vég. Temes – tömös, Szamos – számos, Olt – élet – lét. Vagy Edina – édeni, Erik – örök, Adél – élad! HA VAN AMI MEGTARTHATJA A MAGYAR NEMZETET, ÚGY A JELENKORBAN, DE FŐLEG A JÖVŐBEN, AKKOR AZ A NYELVE! Ez a MAG nyelv. (Lásd első rész) Evvel meg lehet MAGYARázni, megfejteni a körülöttünk lévő világot. Kiss Dénest idézve (író, nyelvkutató, 1936 – 2013):

„A Magyar nyelvben ősi tudás van. Ez az ősi tudás több féle: csillagászati, térbeli és időbeli. (...) László Gyulának mondtam, hogy a nyelv az, amelynek segítségével a legmesszebbre elláthatunk a múltba.” (* László Gyula, 1910 – 1998, történész.)

„Szerintem a Magyar nyelv nem más, mint az agy kivetíti a saját működését. Amennyiben ez így van, mert ez feltételezés, úgy akkor, mi ezen a módon vissza tudunk beszélni az agynak és meg tudjuk növelni az agy képességét, vagyis az IQ-nkat tudjuk növelni.” (Forrás: Őstitkaink műsor, ~2009)

S nem utolsó sorban, „A Magyar nyelv a valóság nyelve.” Vagy hogy „Az egész emberiség Magyarul beszél, csak nem tud róla.”

Láthattuk ahogy Hunor és Magor esetében a honság, a héjság, a burkolás és a magság fogalma jelent meg. (Lásd második rész) A MAGnak van egy szikes része, a Székely. Ez a nemzetazonosság Hun-Magyar-Székely ága. Ez pont olyan felépítésű mint az atom mag: proton, neutron és elektoron. (Lásd Győzelemre ítélve, az ősmag és a maghasadás) A másik ág a Jász-Kun-Palóc. A két nagy ág egymás fordítottja, tükörmása. Mint ahogy a Hun és a Mag, azaz héj és a mag. HuN<->MaG. N<->M, H<->G hangváltással. A magság és a héjság fogalma körül forognak a nemzetnevek, s ennek különböző, többé, kevésbé torzult változataival találkozunk. Európa nemzeteinek, országainak és földrajzi helységeinek nevei mind ezt tükrözik, külön-külön saját tájnyelvi eltorzulásaival. A nevek, szavak vizsgálata esetén számba kell venni a torzulás milyenségét. A Magyarból torzult-e vagy valamiféle Latin vagy Görög elnevezésből történt a torzulás? Ami maguk is már torzulások lehetnek. A Magyar nyelv szervessége lévén betekinthet bármelyik más nyelvbe. Ez fordítva már nem lehetséges. Ez is az egyik bizonyítéka a Magyar, mint MAG nyelv, ősnyelv mivoltára. Ahogy Berzsenyi Dániel (1776 – 1836, költő) mondotta: „... a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.” (A Magyar Nyelv Eredetiségérül, Prózai művek 281. oldal)

A Magyarok őshazája a Kárpát-haza. Egy nemzetnek lehet több megnevezése. A Magyarok neve Németül Ungarn, Angolul Hungarian, Olaszul Unghareze. Szláv nyelveken Madarsko, Madzarska. Türk nyelveken Macar, Majar. Ez még úgy rendjén lenne, látszik hogy a Hun-Magyar nemzetről beszélnek. De akkor mi a Lengyel Wegry, Fehérorosz Venhriya vagy Ukrán, Orosz Vengrija? Ez a Venger, Vangár. (Hungár – Vangár, H->V, W.) A kiejtés változik, a név torzul, a fogalom marad. Az Ugor, Onogur mind ugyan az. A Magyar mindig lovas – nyilas nemzetnek számított. Ennek fejében, azt is meg kéne vizsgálni hogy mikor jelöl egy név fogalmat (mondjuk foglalkozást), mint nyilas, íjász; és mikor nemzetség, nemzet nevet. Tudhatni például hogy a Görögök e szerint nevezték a nyilas nemzeteket Scytha-nak, ami nyilat jelent. Latin megfelelője, Sagitta. A Sagittarius nyilast, nyilazót jelent, a Nyilas csillagképre utalva. S-C-T – S-G-T hangváltás. (C=K) Magyarul Szkíta lehet SZaKíT, (nyíl) SZaKíTó, mint szakító mozgást cselekvő. Vagy, ha SZ->S, őSKúT<->TáKoS. (Lásd lennebb) Ős=ősz, mint öreg – örök. G-ével, „sagitta” szaggat, szaggató.

Hogy világos legyen a kép, a nyelvek szavai és fogalmak közötti kapcsolatra, vegyünk egy egyszerű példát. Németül a fiú „sohn” (zón), Angolul „son” (szan). Angolul hangzásban ugyan az a Napra vonatkozóan is, Sun (szan). Ez Németül „sonne” (zonne). Ki is az aki a Fiú és a Világ Világossága? Aki a Sol Justitie, Igazság Napja és Sol Invictus, a Győzelmes Nap? Jézus! J->GY, GyőZő(s)! Angolul Jézus, „dzsízösz” (Jesus). Olaszul Gesu, ami „dzsézú”. (Lásd Jelenések 6:2) Haladjunk tovább. Mit tesz a Nap minden este? Lenyugszik, nyugovóra megy. Nyugt(a) – Németül „nacht” (náht), Angolul „night” (nájt). Mindegyik este, éj(szaka) jelentéssel. (Lásd Varga Csaba – Szavaink a múltból, 2010, 21. és 30. oldal) Majd a Nap minden reggel feltámad! Magyarul az alvást még hogyan fejezhetjük ki? Szunyál, szundít, szundikál. Voltaképpen ez a szunya fogalma. Angolul ez maga a Sun, a Nap! S Angolul a „nap” (nep) mit jelent? Ugyan azt! Szundítást! Ennyi véletlen lehetetlen!!! Ráadásul, a Nap és a SÜN(disznó) ábrázolása hasonlóak, főleg gyerekrajzokban. E folytán, a sün és „sun” megegyezik, úgyszintén mint a sül (sülés, sütni) és „sol”. Tájszólásban a sündisznó süldisznó! Hát süt-e a Nap? Meg sülünk-e a Napon? (Lásd Cz-F, azaz Czuczor–Fogarasi szótár sül 1. szócikk)

Nevek értelmezésének hívjuk hát segítségül a MAG, a Magyar nyelvet. A bekövetkezhető hangtani torzulásokat számba kell venni. Az európai ábécék igen szegényesek. Sok hang hiányzik nyelveikből, főleg a Latinból. A „vallás háborúk” nem csak a vallásról szóltak, az csak álca volt, hanem az európai önazonosság megszüntetéséről. Most is ez folyik. A visszafejtést tovább nehezíti, ha valamiféle tájszólásról van szó. Az rendben van hogy berreg – burrog, dirib – darab, ketyeg – kotyog stb. Ezt Magyarként értjük. Egy külföldi már nem igen érti az ilyen belső összefüggéseket. A gyerekbeszéd hemzseg az ilyenektől: pitty-potty, liccs-loccs, csipp-csopp. A Latin ábécé hanghiányossága eredményez olyat mint a Magyar név Cseh és Szlovák változata: Madarsko. Vagy Szlovén és Horvát Madzarska, Szerb Madarska. Türk nyelveken Macar(istan). Másrészt az értelmi összefüggést is számon kell venni, ahogy már említve volt a nyilas kapcsán. Például, nem mindegy a kocsis értelmezése; lehet család név, foglalkozás vagy birtoklás. Ezt nem szabad elfelejteni. Néhány példa tájszollásra: leány – leá, asszony – asszó, nyolc – nyóc. Lehetséges Latin ábécés átírás: „lea, asso” és… ??? Nioltz? Nolz? Varga Csaba mondotta, „Fonetikus írás nem létezik.” A Francia DEUX-ot ír és dő-nek olvassa. Angolul ez TWO, az meg „tú”. Német ZWEI, ami „cváj”. (Ez a Magyar ket-tő!) A Magyar ügyes, Latinul „audax” (áudáksz)(!), Olaszul „audace” (áudácsé)(!). Merész jelentéssel, mármint ügyeskedő.

Lássuk akkor végre a címben említett, jól ismert, nevek helyzetét. Találhatunk-e a felvázolt módszerrel megoldást jelentésükre. Az, úgymond, első létező feljegyzett nemzet a Kárpátok ölében az Agathürsz, Agathyrs. Több próbálkozás és ötlet létezik nevük, származásuk kimutatására. Magyaros hangzású, kétségtelen. Olyan is van közöttük hogy „aga törzs, ága törzs”. (Fischer Károly Antal 1917, Grandpierre K. Endre 2011) Nyilván való minden ág valamilyen törzsből származik. De miért ne lehetne az „ég törzs, égi törzs”? Egyelőre maradjunk ennyinél. Lássuk a nagyon vitatott Dák és Gót (Géta) neveket.

A Dáknak több változatát is ismerjük, Daha, Dagae, Dacus, Daci, Dana, Daoi, Dai. Mindegyik egy DA gyökhangra alapszik. Nézzük az elsőt. A DaH(a) fordítva HaD. Tudjuk, voltak had-urak. Ha a Daha után „R” betűt teszünk, pontosan ezt adja ki. Ahogy a HunoR, MagoR vagy NemeRe is képződik. Akár a HungáR, BulgáR, KazáR. Ha így van, akkor könnyedén lehet a DaHaR – HaDúR. A hadurak a Hun nembeliek voltak, a Magyarok a mágus rend, a táltosok. (Lásd Grandpierre K. Endre, Grandpierre Atilla, Kiss Mao-tun István) D->N hangváltással: Hun – Had. Gyökfordulással: Had – Dah, Daha! Ahogyan gyökfordulással ViSít – SiVít, CSeReg – ReCSeg, HöRög – RöHög. Vagy éppen KíGYó<->GYíK! Erről majd később. A Dagae, Dacus, Daci, ugyan az, H->G, G->C. A Daoi, Dai változatokban kiesik a második mássalhangzó. A „dag” szógyök a dagad, daganat, dagály stb. szavak alkotója. S nem utolsó sorban, dagi! Ami dagadtat, kövért jelent. Ducit. Türk nyelven a dag, dagi hegyet jelent. Ótörök „tağ”, Török, Azeri „dağ” (dáh, mint méh, juh, céh szavaknál a végső H-á tompa). Üzbég „tog”, Ujgur „tağ”, Kazak „taw”, Kirgiz „tō”, Csuvas „tu”. Evvel a nagyság, magság, magasság fogalmát dongjuk körbe. Igaz, máshogy fejezik ki a hegyet Európában, de Angolul a magas az „high” (háj), a magasság „height” (hájt). Ez a heg, hegy és hág, hágó fogalmak rokona. (Lásd Angolul a hágó ghat, ghaut és gate) A magasság az Izlandiak nyelvén „hæð” (hájth), Dánul és Norvégul „højde, høyde” (höjde), Svédül „höjd”. Ez félreérthetetlenül a gyökfordulás szerint Dah, Daha. A dag, dug – dugó valami kiálló, egyben eltorlaszol, GáTol. A gát is egy nagy dugó! Ezt később fontos lesz tudni! „Némely palóczok szójárása szerént: gyug, gyuk” (Cz-F szótár Dug szócikk) DaC (Dák) – DúC! Mint duci. Duci – Daci! (Dácsi) (Lásd Cz-F szótár Du vagy Dú és Ducz vagy Dúcz szócikkeit)

DáK – TáK (TRáK – TüRK). Magyarban a Dák névhez hangtanilag legközelebb a ták szavunk áll. D<->T, mint tákos (Dákosz!), tákolni, tákolás. A ták ezáltal illesztést jelent. Érdekes, a Géta és Dák gyakran egymás mellett szerepel. Még ismerünk ilyet? Hogyne! Hun-Magyar, Jász-Kun, Angol-Szász. Bármennyire is meglepő lenne, ez mind egy és ugyan azon nevek! Az Angol az Hungár! (aNGoL – huNGáR, eNG-Land – uNG-Land, R->L) A Szász (Saxon) értelmezése Sakai-suna->Sak-sun. (Lásd Sharon Turner – The History of the Anglo-Saxons, Vol. 1, 34. old.) A Sakai vitathatatlanul Szákály – Székely. A „sun” fiút jelent, valakinek fia. Magyarban ez a Pálfi, Lacfi, Győrfi stb. megfelelője. Ebben az esetben a „sun” és „son” azonos! A Germán nemzeteknél Ericsson Erik-fi(a), Williamson William-fi(a) vagy Edwards Edward-fi(a), ahol a „son”-ból csak az „s” maradt. Eszerint, Sakai-Son annyi mint Székelyfi! Az Angol-Szász pedig Hungár-Székelyfi! (Lásd Tóth Gyula – Angolok és Saxonok, Beowulf, Fehérlófia) (Lásd még Grandpierre Atilla - Szkíták Székely eredete, Királyi mágusok népe: a Magyar, Egy Háromság) Innen már csak macskaugrásnyira van a felismerés miszerint a Géto-Dák és az Angol-Szász egy és ugyan az! S ha A=B és B=C, akkor A=C. Ennélfogva a Géto-Dák = Jász-Kun = Szik-Mag (Székely-Magyar). S ha az Angol Hungár, azaz Magyar, feltételezhető hogy az Angol-Szász nem csak két népesség, hanem egy egész hármas ág. S ez a Hun-Magyar-Székely. Ahogyan Tóth Gyula is megállapítja Skandinávia neve kapcsán, hogy ez nem más mint Szaka-Hun-Dán. Az -av, -ab végződés hovatartozást jelöl, legyen az törzs, nemzet, apától való. (Sk-an-din-av=Szaka Hun Dán Törzs) Esetünkben DáN<->MaD(ar), MaG(ar). (aba=apa) (Lásd Tóth Gyula – Dánok királya)

DáK – TaG. (D->T, K->G) Ez egy másik értelmezési lehetőség. Ha van szeg, szék mint helyjelölő (Aranyos-szék, Bor-szék, Kalota-szeg, Eger-szeg stb. Szeg-ed is!), akkor nem-e lehetséges hogy a tag esetén is ez így lenne? Ha tudjuk hogy a tag valaminek részét vagy tagolását jelenti. Akkor a részségre utaló tag ugyan az mint a szeg. A Kárpát-haza hemzseg -tag, -teg végződésű településtől: Felső-tag, Kis-tag, Kesz-teg, Ürge-teg. Akár a tag-adás is ide kapcsolódik. A Latin Dac (Dák) Magyar olvasata dac, ami dacos (Latinul Dákosz, Dacus!), dacolás, dacolni. A döcög ugyan arra vonatkozik. A szeglet is valaminek egy része. „Idegen” szóval „szegmens, szekció, szekta”. Magyarul szakasz, szakma, szakadás stb. Maga a szék egy önálló rész. Ezennel következik hogy SzéKeLy – SziKuL – SZeGüL, szegülő. (K->G) És Dák – Dac – dac, dacol, dacoló. Fordítva a DáK<–>KáD – aKaD, akadály, akadályoz. Könnyen belátható az összefüggés miszerint Daka – Daha – Szaka, szék(ely) – szik (szík) – csík – cikk. Mint cikk-cakk, ami másutt zig-zag. (Pl. Angol) (T, D->SZ) Egyértelmű és világos a fogalmak egyezése! (Lásd Cz-F Székely szócikkét) Különben a „ták, tak” szógyök a takarás, fedés, burkolás fogalmát is magában foglalja. Ez a héjság, a Hunság. A T-K „L” vendéghanggal és L->R torzulással TRáK, TüRK! Cz-F szótár tak, ták, tag szócikkei:

Tak – „Elvont gyök, mely takar, s hihetőleg a takács és takony szók alapját is teszi. Mennyiben a takaró valaminek burkát, födelét, hüvelyét jelenti, rokon hozzá tok, toklász; továbbá, tekenő és dag, honnan ez is: far-dagály, vagyis a ló farát takaró hámszíjazat. Idegen nyelvekben rokonok hozzá a latin tego, teges, texo, textor, és a német decken stb. Lásd: TAKAR, TAKÁCS.”

Ták – „A tulajdon értelemben vett ták rokonságban látszik állani a burkolásra, födésre vonatkozó takar és tekenő szók tak, tek gyökeivel, és dug szóval is, mennyiben a ták, részint mint szalag, részint mint folt valamit takar, beburkol. Egyébiránt Vámbéry szerént csagataj nyelven take am. folt, kiegészitésül valamihez illesztett darab.”

Tag – „Alaphangra, és fogalomra legközelebb áll hozzá: szak, mely szintén valamely egésznek egyen részét teszi, honnan tagolni, am. szakokra osztani, választani valamit, továbbá tagló és szakócza körülbelűl hasonló vágóeszközt jelentenek. Oszmanli-török nyelven tike rész, darab, pl. tike tike, darabonként, tikelemek, taglal-ni, szétdarabol-ni. (Vámbéry).”

Figyelmet érdemel az is hogy a tagló egy fejsze, bárd fajta neve!

DáK – DíK – GYíK, DiLoK – GYiLoK. Németben a „tag, tage” a hetek napjainak tagolása, tehát egy nap. Angolul ez „day”, Fríz „dei”. Spanyol „dia”! A Magyarban ez a csütör-tök és pén-tek neveiben jelenik meg. (Lásd Varga Csaba: A hét napjai) S már ott is vagyunk a Dákok Daoi, Dai változatánál. Ami a dió szavunkra rímel. Más kiejtésben gyió (D->GY). A dió is egy mag! MaG<->GoM, gomb, gomb-óc, gömb stb. „L” hanggal DáK – DiLoK. Dák – gyak, gyök. GY-L-K – GYiLoK. Pl. hód – hold, nyóc – nyolc, föd – föld. A dilok, gyilok egy szúró fegyver, a késnél nagyobb, de a kardnál kisebb. Innen a gyilkos, gyilkolás, gyilkolni szavunk! Ez más nyelveken is hasonló, mint „dolch” Németül. Norvég, Svéd, Dán „Dolk”. Angolul „dirk” és „dagger”. A Spanyol, Baszk, Katalán „Daga”. A Cseh és Szlovák „dyka”. Valamint Finn „takari”! Gyakni, nem más mint szúrni, bökni! Ez a gyakora, gyakoriság, gyakorolni szavaink gyökeleme! A gyilok másképpen dákos!!! Ez mintha nem is meglepő. E nyelvi és fogalombeli összefüggések csak úgy képzelhetőek hogy ott és abban a történelmi pillanatban jöttek létre, beleevődve a Magyar nyelvbe!!! A gyilok másik, még jobban ismert neve, a tőr. Ismerünk-e hasonló nemzet nevet? A már említett Török, Türk, Trák! A gyilok, a tőr, a fokossal együtt, a pusztai népekre volt jellemző!!! Ezenfelül, a nap Skandináv nyelveken „dag”!!! Szlávban „den” és „dan”!!! Balti „diena”. Albán „ditë”. Török és Azeri „gün”. Kazak és Kirgiz „kün”. Üzbég „kun”!!! Latin „dies”. (Lásd „day” szócikk)

A Dák – gyák, gyak -> GY-K – GYíK<->KíGYó!!! Itten a Dákok hírhedt kígyójára, sárkányára utalva. Ezt csak MAG nyelven, Magyarul lehet! A fogalmak karöltve szépen megmutatkoznak. Amúgy SáRKáNy – DRaGoN. Egy S->D, K->G és NY->N torzulással. Ahogyan a Dák is Szák, Szaka, Székely. (D->SZ) A Latin „draco”, Angol „drake” vagy Német „drache”, Ógermán „trache, trahho” sárkány, nagy kígyó jelentésű. Ami visszaköti a fonalat a Türk, Trák vonalhoz. (Lásd Cz-F sárkány szócikkét) A sárkány kultusz ugyan csak a pusztai népekre volt jellemző. (Főleg Hunok) Ennek két gócpontja között (Kárpát és Tarim medence) terül az eurázsiai puszta. Ez egy asztrológiai tengely. Pontosabban egy Mérleg – Kos tengely. A Mérlegnek a Sárkány a másik (keleti) jelképe, a Kosnak a kutya vagy farkas. Innen származik a farkasfejű sárkány vagy kígyó. Ez manapság a Germán és kínai. Eredetileg a Magyar és Ujgur volt. (Lásd csatolt kép és Magyarságismeret alapjai. Szakrális uralom 2.) A Türk „tör-ék, tör-ág”, töredék jelentésű. (Lásd Botos László – Hazatérés, 132, 135, 248. oldal) A tő valaminek töve. TöR – DaR, darab. A nyilas Görögül „toxotis” (τοξότης). Angolul a gyök, gyökér „root”. Olasz „radice”, Lett és Litván „sakne, šaknis”(!). Török „kök”, ami kiadja a Göktürkök nevét. Kök Türk – Tő Türk. (Lásd Szkíta kígyó Istenanya mitológiáját)

DáK<->GóT. Azt egyből észre lehet venni hogy a Dák és a Gót egymásnak fonákja. Mint ahogyan a HuN<->MaG. A Gót Angolul „Goths” (gatsz). A Magyar fülnek a „góc” szó cseng fel ilyenkor. A góc egy csomó, gumó, bog. Ez Angolul „knot”, Német „knoten”, Dán „knude”, Francia „nœud”, Olasz „nodo”, Török „düğüm”, Azeri „düyün”. Az angolosok egyből felfigyelhetnek a „knot” kiejtésén, mert hogy ez a mogyoró és dió szó kiejtésével azonos. Ez Angolul „nut”, Holland „noot”, Német „nüsse”, Francia „noisett”, Olasz „noce, nocciola”, Norvég „nött” és Dán „nød” (nöd)! Ami fordítva megadja maga a Dánok nevét!NöD<->DáN. Magyarosan ejtve ez „nad”, ami a nagy szavunk gyerekbeszédben: nagyon jó – nadon jó, nagymama, nagytata – nadmama, nadtata, fagyi – fadi stb. Ennek folytán a NaD – NaGY->MaG->MaD. Mada – Méd. Például Medgyest a középkorban Medies, Maggyes, Mytuesz, Mytuesch, Mydwiss, Metwisch, Media(!) alakban is írták. A Kárpát-haza nyüzsög a Méta, Méda, Mede stb. helységnevektől. A nagy, nad „R” hanggal kiegészítve Nádor – Nagyúr – Magúr – Magyar. A nagy és a magas között szoros kapcsolat van. Nagy – nagyos – magyos – magos – magas. (Lásd Varga Csaba – Nádor) A fészek szó más nyelveken így hangzik: Angol, Német „nest”, Francia „nid”, Spanyol és Olasz „nido”, Walesi „nyth”, Ír „nead”, Orosz és Bolgár „gnezdo” (гнездо), Fehérorosz és Ukrán „hniazdo” (гняздо) és hnizdo (гніздо). Mert hogy az is egy góc, gumó, csomó. Következtetésképp: DáN<->NaD – MéD – MaG!

A Gót nemzet nevének értelmezését egy bizonyos Proto-Germán „geutaną” és Proto-Indo-európai „ǵʰewd-, ǵʰew-” (~gjud, gju) gyökhöz vezetik vissza, ömlés jelentéssel. Megegyezik vele a Latin „futis, futilis, fundo” folyás, áradás, szivárgás fogalma. Ez a Magyarban a fut, futás. Mint az Angol „go” (Azonos a Magyar „gyí” indulatszóval!), Német „gehen” megy(!), menni fogalma. (Lásd a wikiszótár „Goth” szócikkét) Pl. kifutott a tej = kiömlött! Mag + ömlés = magömlés. A magzat másképpen ondó! MaG – oNDó! D->T, oNT – öNT. D, T->G váltással ND, NG lesz. Ezennel ont, önt-> ung, ing stb. Ez mind mozgásra utal. iNG – iNoG. oNDó – iNDa – iNDul. „T”-vel pediglen int, inteni, integetni. De az intéz, intézet, intézmény ugyan ide sorolható. Germán nyelvekben ez az úgy nevezett -ing toldalék amely cselekvésre utal, avagy ige. Magyarban ker-ing, mer-eng, züm-mög stb.

Megjegyzés: A Hinduknál Dhanu, Dhanus a Nyilas hónapja (Nov. – Dec.).

Az ondó sperma, a Dánoknál és Norvégoknál „sæd”, (Ez az Angol „seed”, mag. Ahol a magzat, ondó még lehet „semen”!) ennek fordítottja kiadja a „dász”, Dák nevet! Litvánul ez „sėkla”!!! Szikul!!! Különben a sperma a spriccelés fogalmából keletkezett. Ilyen a spré, ami Angolul „spray” és a „spread” terjedést, széttárulást jelöl. A spóra is ebbe a családba tartozik. A „sporadic” Angolul szórványos, elszórt, ritka jelentésű. Érdekességképpen: GY-K – GYeReK – CHiLD! A „child” a Magyar család! (Lásd Varga Csaba – Szem) A második részben említett embrió – ember: MaGoR – uNGaR – uMBeR – eMBeR – eMBRió. A kiömlés egy kiáradás. Az első részben felhozott Erdély nevének elemzése: eReD – eRDő – eReDő. Erdély – eReDeL(ő) – eRDeLő – áRaDoL(ó). Ennek ikerpárja az Ordos, észak Kínában. oRDoS – eRDőS – eReDőS – áRaDáS – áRaDóS. A GóC – GáCS, mint Gácsország. G->D, GáCS – DáCS. És CS->T GáT, GóT. Dácsia – Gácsia. Gácsország másik neve Galicia. G->H, Halics. Ez a góc „L” díszítőhanggal, GóC(ia) – GaLiC(ia). A Gallokat Kelta nemzetnek tartják. Nevüket őrzi a Franciahonban létező Gallia vagy az anatóliai Galatia. A Brit szigeteken mai napig beszélik még a Gael nyelvet. Na most már, GaLaTa – KeLTa. Ami megfordítva, L->R váltással, KeLTa<->TRáK (Türk). A GaLaTa „L” nélkül, egyszerűen GóT. A Kelta „Sz” vendéghanggal SCoLoTa. Ez a Szkíták állítólagos őskirályuktól származó önmegnevezésük.

GóT<->TaG. Amely lehet egy törzsszövetség, nemzet, ország tagja. Gondoljunk csak a Szent Korona tagságára. A Szent Koronához tartozó országok tagállamok, társországok voltak. A tag lehet tág, azokra utalva akik (el)tágultak, eltávoztak. A tak – takarodni, eltakarodni szintén az. A tak és tákhoz picit visszakanyarodva, azt még lehet tok-nak is ejteni. A tok is tak-ar, fed, burkol. A tök is egy hatalmas nagy „kerek mag”. TaK<->KaT. K->CS, kat – csat, csatol, csatlós, csatolás. Angolul a csat „buckle”, azaz „bogla”. BoG<->GoB, gubó, gubics, gubanc. „M” vendéghanggal: gomb, gomba, gombóc. Angolul a bog „knot”. Ellenben a „coat” (kout) az kabát. A „coating” burkolás, bevonat, máz. Az Ikrek (Gemini) csillagképet a Magyar csillagtudomány Kettős néven ismeri. iKeR – uGoR!!! A GeM-ini – GeM<->MaG. A „kettő”-nek még létezik „két”, „ketted” változata. A más, másodig ugyan az! Középső T-é hang kiesésével: ketted – kedd. Fonákjára perdítve Dek – Dák. Két – köt! S miért lenne a két fogalma jelentős? Hát pont a tengelyek, a párosság miatt, Hun-Magyar, Jász-Kun, Angol-Szász stb. Erre épül fel a Világ, az ikerségre. Az egymást védelmező iker. Amely valójában hármasság, de egyszerre csak két ember között lehet viszony. Három között is kettő kettőnként. Mondjuk 1-2-3, 1-2 viszony vagy tengely, aztán, 2-3 és 1-3. Ebből származnak a különböző névalakok. Angoloknál a „tag” (teg) címkét jelent, a cicázást is tag(teg)-nek mondják. A népmesebeli iker sokszor az egér. eGéR – uGoR. éGőR – éGúR – iGeuRa stb. A Dákok neve Davus is. DaV<->VéD(ő). Helységeiket -dava képzővel illették. VéDő – FeDő. (V<->F) Angol defence=védelem. Egyben vár jelentésű. Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad! A vár Gael nyelven dún! VéDő – VáRó. (D->R)

Ha valakinek kétsége támadna az elhangozottak kapcsán, vizsgálja meg az európai nyelvek hogyan fejezik ki a takaró, takarás, fedő, fedés fogalmát. A takaró Németül „decke”, Hollandul „decken”, Cseh és Szlovák „deka”, Észt „tekk”, Litván „sega” (-szeg!), Lengyel „koc” (góc!), Orosz, Bolgár „odeyalo” (одеяло) (ami a Magyar hodály szóval rokonítható). A takarás, fedés Németül „abdeckung”, Holland, Norvég „decksel”, Dán „dæksel”, Fin „kansi”, Észt „kate”, Litván „dangtis”, Fríz „dekking”. Akár Fehérorosz „viečka” (вечка) ami a Magyar pocok, pocak s Angolul ez „pocket”, ami zseb. A fedélzet is hasonló: Angol, Német, Dán stb. „deck”. Litvánul „denis”, ami „dános, Dénes”, ezt a Latin iratokban Dacus-ként találjuk meg. Németül valakinek lánya „tochter”, Angol „daughter”, Litván „dukra”, Orosz „doch” (дочь) (Dutch, Deutsch!), Ukrán „dochka” (дочка), Fehérorosz „dačka” (дачка), Bolgár „dŭshterya” (дъщеря)! Azaz „takár, dakár, dákár, docs, docska, dácska, dásterja”, akit tákolással nemzettek! Emellett, Finn „tytär”, Észt „tütar” (Tatár! Tót!). DáCS<->CSáD->CHiLD, Angolul gyermek. (Lásd Varga Csaba - Ták, takaró, tóga és tégla)

A Dákokat Szkítának mondják a Latin és Görög források. (Lásd itten) Szkíta=széki-ta. (Grandpierre K. Endre – Központi titkaink, 2011, 231. old.) Ta=tá-j, föld, terület. Ők azok akik székekben szerveződtek. (Marosszék, Csíkszék, Gyergyószék stb.) Akik ellenben magokban, azaz, megyékben, azok a Magyarok. A Dai, Daos – táj, tájas. A Daci (dácsi) – csad, csat, csatol. Avagy Csud. (Lásd lennebb) S most csaptunk igazán csak a lovak közé. A MAG nyelv olyan akár egy festmény. Egyeseknek nem jelent semmit. Mások egy szép alkotást látnak. De vannak akik a mélységekbe is képesek betekinteni. Még egy csodás festménynél is több, olyan mint az ember bőre! Nélküle nem lehet meglenni.

„Az országot jelentő szó egyiptomi értelemben a TA, amely nagyon hasonlít fordításban és alakilag is a „táj” szavunkhoz. Ez a szó, TA, az ősi egyiptomi GEB-TA szóból származik. A GEB értelme füves tér, füves terület, ez viszont ugyancsak minden vonatkozásban hasonlít a „gyeptáj” szavunkhoz, amely Árpád idejében mint védőterület vette körül az ország határait.” (Botos László – Hazatérés, 193. old.)

Gepida – Gyepida. Egy másik megforduló népnév a térségben. Gepidák – Gyepidák – gyepiták(ok) – gyepitag(ok) – gyepitáj – gyepűtáj(iak). A gyep rokonértelmű szava, a mező. Mezőség – ség, szeg. Mezőség – Gyepűtag. A ség, ság – sok-at, sok-a-ság-ot jelent. Másrészt őrség – ország – úrság (uraság). GeP<->PoG gyökfordulással és D->N torzulással, Gepida – Pogány! Germán nyelvekben a pogányt felváltva használják, egy azonos jelentésű kifejezéssel. Ez Angolul „heathen”, Hollandul „heidens”, Dán és Norvég „hedensk”. Németül „Heide”. H-D,TH->G-T, nem mást kapunk mint GóT. Ez Németül Goten! Keleti Szláv nyelvekben különös fordulatra lelhetünk, ez a szó (pogány) Oroszul „yazychnik” (язычник), Ukránul „yazychnyky” (язичники), Bolgárul „ezicheski” (езически), Fehéroroszul „jazyčniki” (язычнікі). A vak is látja hogy ez a „yazych, jazyč, eziche” stb. maga a Yazig, Jász nemzetség neve!!! A beszéd, a nyelv Szláv nyelvekben e képpen hangzanak: Orosz, Ukrán, Fehérorosz „yazyk” (язык), Bolgár „ezik” (език), Szerb és Makedón „jezik” (језик, јазик), Horvát és Szlovén „jezik”, Cseh és Szlovák „jazyk”, Lengyel „język”. S ha ez még nem lenne elég, a paraszt (vagy vidéki), ami a pogány eredeti jelentése, Oroszul „krest'yanskiy” (крестьянский), azaz, keresztény! „Angolosan” a PaRaSZT – „PRieST” (pap)! Hangugrással: PaRaSZT – PáSZToR! A „heath” puszta, pusztaság. Ennek folytán, a „heathen” a puszták embere, népe vagy lakója. Angolul a mező, rét „mead, meadow”(!). (RéT<->TéR, terülő, táruló) És most figyeljünk, Dánul, Norvégül és Svédül ez „eng” és „äng”!!! A „neanther” alföldet jelent! S „neath, neather” közel, alant jelentésű. Gyökfordulattal ez Dán, den. (Danmark=Denmark) Germánoknál a „den” nem csak barlangot, odút jelent, hanem síkságot, sík felületet egyaránt. Mindkettő borít, fed. (Proto-Germán „daniz, danjō”. Lásd a wikiszótár „Danish” szócikkét) A „deniz” Türk nyelvekben tengert jelent. Egyezik a Magyar „ten, teny” gyökkel, innen az Is-ten – Ős-ten, ami Őstér jelenésű!!! A ten-ger egy szétterülő, terjedő gerjedelem, sokaság. Gyer – gyermek. Gar – garmada. (Hun-gar) Gyar – gyarmat. Mindegyik a gyarapodás, sokasodás fogalom hordozója. A ten, tény az a tenyér, tanya, tánc (tántorog). Csak ugyan mint a tan, tanítás (tudat, tudás tágítás). Sokan már felfigyeltek a következő összefüggésre: Gepidák – Gepidana – Kapudan – Kapitány! Ennek létezett „katepano, catepan, capetanus” alakja is. (Catepan – Capitan) Tudhatni hogy a Hun kapitanyok az ispanok voltak. Ez adta Spanyolország nevét. Ispán – (H)Ispán – España. Azaz Ispania, az ispanok földje. (Lásd Tóth Gyula – Titokzatos Gepidák)

SCyTHa – SaGiTta<–>TGS->TDS. A „TeDeSco” Olaszul a Németek megnevezése. Szittya<–>tasz, dasz, tas, das ami Deutsch (Német), Dutch (Holland). Ez a Daci névváltozatot tárja elénk. Tasz, dasz -> Jász, íjász. Mivel „TY”-é betű nincs az európai nyelvekben szittya->szita. Angol „sit” ülni, „seat” ülés. Ülni Svédül „sitte”, Norvég „sitta”, Finn „isuta”, Német „sitzen”, Olasz „sedersi”, Orosz „sidet” (сидеть), Bolgár „sedya” (седя). A szék (mint Székely) Svédül és Norvégül „stohl”, Német „stuhl”, Olasz „sedia”, Spanyol „silla”, Cseh „židle”, Litván „kėdė”. Így adódóan gyökfordulattal mind két szócsoport a Dák nevet adja ki. A Deutsch (Német) (dojcs) és Dutch (Holland) (dacs) fordítva CSuD. Czuczor – Fogarasi e szóról így értekezik: „CSUD (2). v. CSÚD, tt. csud-ot. Az oroszok némely finn népséget csudok-nak neveznek. Azt gondolták s gondolják, hogy e csud név azonos a régi sküth (szittya) névvel. A csud kifejezés az Enari, vagy Anara körül lakó lappoknál azt teszi, mint a finn sota, s magyar csata; csud tehát am. csatanép, hadi nép, a csudeh (mely többes = csudok) pedig jelent nálok csatanépet, vagy csatározó, száguldó hadnépet. (…) S ezen nevezés legjobban illik azon népekre, kiket az orosz krónikák csudoknak neveztek, illenék egy szóval a hellén által nevezett sküth-ekre. A lapp csud jelentését, melyet a skuJ-ekre hajlandók vagyunk érteni, nagyon találólag kifejezi a magyar csatangol ige szó is (Sjögrén után Hunfalvy Pál).”

Varga Csaba nagyon szépen kimutatta hogy a Szittya, Szkíta név a nyíl használatára utaló fogalom. Ez a süt, mint fegyvert elsütni. Egyben tartalmazza a suhanás fogalmát, amely egy nyílvessző kilövésekor, elsütésekor keletkező hang. A szityeg (szotyog), zityeg (zötyög), csiszeg (csoszog) mind súrlódás, csiszolás által keletkezett hang kifejezője. (Lásd Cz-F Suh gyököket tartalmazó szavakat, Suhad, Suhan, Suhint stb.) S->Z átalakulással SuHaN->ZuHaN. Erről Varga Csaba így irt: „A „szkít|a” szó alapszava: süt, értsd: fegyvert elsüt (ld. a SÜT1 címszót (*a Cz-F szótárban)). Képzése: sü-t (mint lá-t, ve-t), s úgy értendő, hogy süvítést hoz létre. Ugyanis a kilőtt nyílvessző süvítő hangot hallat. A süt szó „s” hangja „szk” is volt a régiségben, tehát eszerint: süt > szküt, mely szó „a” végződéssel: szküt|a. (…) tehát a szkíta szó jelentése: sütő, azaz fegyvert elsütő, értelemszerűen: nyilazó, nyilas. A fentiekből következik, hogy a szkíta szó nem közvetlen népnév, hanem jellemző fegyvernem szerinti megnevezés. Mondjuk azt is rájuk, hogy „íjfeszítők”.” (Lásd Varga Csaba – Szkíta, Szak szó jelentése, Az ősnyelv titkaiból. Czakó Gábor – Szabir és szolga. Lásd még Cz-F Szak és Szittya 2. szócikkét.) (Lásd Barabási László – Hol vagytok Székelyek?, 2005, Népek és nyelvek fejezetét.)

A lövés, lőni Angol „shoot” (Ami egy az egyben a Magyar süt!!!), Walesi „saethu”, Német „schießen”, Holland „schieten”, Dán és Norvég „skyde, skyte”, Svéd „skjuta”, Lett és Litván „šaut, šaudyti”. S ha a Szittya nyilast, nyilazót jelent, amit még íjásznak is mondhatunk, akkor magától érthetődő a következő gondolatfonal, miszerint Jász íjász jelentésű és Jászia->Gyászia->Dácia. Így, Dákia = Szákia = Szkítia!!! (Buddha = Shakyamuni, Sákják bölcse!) A Jásznak létezett Gyász, Gász változata. G->J, SZ->T váltással: JáSZ->GáSZ->GóT (Géta). (Lásd második rész) GY, G->D példák: figyel – fidel, kengyel – kendel, galamb – dalamb. A Jász – Gász->gaz torzulás ugyan csak érdekes. Egyes nemzetek így fejezik ki a rétet, mezőt, gyepűt. Például Francia „gazon”, Orosz, Ukrán „gazon” (газон), Fehérorosz „hazon” (газон). (Ez Angolul „lawn” vagy „turf”) GaZ->GóT. Még egy példa hogy a pusztai népekre értették e neveket.

GóT<->DáK<->GáT. Hogy végére legyen a csattanó, nem csak a DáK<->KáD, aKaD, akadály értelmezés lehetséges. Különben a DáK<->QuaD. Ők a Kvádok, akiket a Markománnokkal említenek együtt. Hanem egy GóT<->GáT összefüggés is fenn áll. A Gót, Géta „Gautar, Gutar, Götar” név alatt is megtalálható. Ezek után már könnyű a hangzósítás: G-T-R – GáTőR, GáTúR, GáTuRa! A gát Angolul „dam”, Német „damm”, Dán „dæmning”, Svéd „dammen”, Ír „damba”, Észt „tamm”, Olasz „diga”(!). Az Olasz őrizte meg leghűbben az eredeti alakot. A többi fogalmak kiadják a Dánok nevét! Gondoljuk csak el, a gát is kimagaslik akár a daganat, akár a szék, a szeg. Ezennel GáTőR – GáTőRS, ami kiadja az Agathürsz, Agathyrsz nevet. GáTőR – GáTőRS – aGaThüRS! Ők voltak a Gáturak, a gátolok. Érdemes még figyelembe venni: SaGiTTaRiuS – aGaTHiRS. SaGiTTa – GiTTa – GéTa (GóT) („S” elhagyásával). Ahogy hangugrással aGaTHiRS – aCaTHiRS – eTRuSC. Ami később Tusc, Tosc, mai Toszkána. TuSC – TüSKe. Angol „tusc” az agyar! Csehül és Szlovákul ez „tesák”. Mindegyik fog-alom (tüske, fog, agyar) hegyességet, csúcsosodást, élességet mutat. (aCaTHiRS – aKaTZiR. Lásd második rész) GuTaR – GáTőR – HaTáR! Tájnyelven és régiesen, hotár (Gothar, Götar). Tüske Izlandul „gaddur”! (ToSC – SCoT – SCiT!)

A GóT – GáT „angolosan” „GaTe” (géjt), ami kaput jelent. (Kapu – kapu-dán) A kapu Lettül „vārti”, Litvánul „vartai”, Észtül „värav”. Ez a Magyar várta! Vár – Várta. V->P váltással VáRTa – PoRTa. Ami Latin nyelveken a kapu. A várták magaslatokon, bérceken helyezkedtek el. Ezeket fokoknak, székeknek (szegeknek) is nevezték. Például a legismertebb a Fogaras. FoGaRaS – FoKőRS. Itt nem kizárható a Dentu Magyarok kapcsolata! A „dent” Latinul fogat jelent. A Magyar-> M-agyar – agyar<->ragyo, ragyog-ó. Ez Angolul „fang”, „magyarosan” „fong”, az fog. Ezáltal a Dentu lehet Dentia – Detia – Datia – Dacia. A „den” az mint a Denmark-ban. DeNTu<->TüND! Ez a tündöklés, tündér gyöke. Európai nyelvekben a nap gyökét a ragyogás fogalmához vezetik vissza. Erdélyt Tündérországnak hívták! A TüNDéR – DiNGiR Sumérban! A sugár Latinul radius=”ragyos”, ragyogás! (Lásd Cz-F gát, gátor, gád, tünd) (Lásd itt, itt és Végvári József)

Bökkenőként, léteznek Dákok Amerikában is! Ők a Dakoták. A Dak-, Dakota szövetségest jelent!!! A másik két testvérnép, szövetséges a Lakota és a Nakota. Ezenkívül, Gót nyelven a kun(!!!) (kuni, kunja) szövetséges, nembeli, törzsbeli és rokon jelentésű. A klán szó, a kun „L” vendéghanggal! Angolul a „kin, akin” nem más mint a ro-kon! K-N->G-N, GéN. „Németes” kiejtéssel ez pont „gehen”, ami megy. GéN<->MaG->MaGY, MeGY. Ami átmegy, átöröklődik. A Szanszkrit „gotra” megegyezik e értelmekkel (törzs(beli), nemzetség, leszármazott). A szövetség a szövés fogalmából ered. Sző – szövés – szövet – szövetség. Ez az Angol „cloth”, Dán „klud”, Norvég „klut” (KeLTa!), Ír „éadach”, Holland „doek”, Svéd „duk” (DáK!), Német „tuch” (Dutch, Deutsch!). És Finn „kangas” (KaNGaR – HuNGaR!). Ez a textília, textúra fogalmát meríti ki, mivel a szövetszálak egymáshoz tákolva, avagy illesztve vannak!

A vizsgált nevek mind, mind a Magyarságra utalnak! A szik, a mag és héj minőségre. Gondoljunk csak egy személynévnek mely sok változata lehetséges. Például: Erzsébet – Erzsike, Erzsi, Erzsó, Böbe, Bözsi, Beti, Zsóka. Mind ezen, tárgyalt nevek, a Magyar nyelv, a MAG nyelv szabályrendszerűsége szerint keletkeztek, alakultak. Ezért is csak a MAG nyelv fejtheti meg őket nagy pontossággal, más nyelvek csak részlegesen. A kérdésben lévő nevek nem feltétlenül nemzeteket, nemzetségeket jelölnek, társadalmi réteg is lehet. Például: betyárok (betyár – bojtár), hajdúk (hajdú – hajtó) vagy akár a bojárok (bojár – bajol). A szórványmagyarok nemzetisége sem a „szórvány”, az csak jelző! Dákok, Gótok, Agathürszök, ők voltak a gát építők, a gát őrzők. Emberek voltak ők a gáton, álltak hősiesen a vártán, akár már a vízözön idején. A Magyar ősmúlt sokkal mélyebbre nyúl vissza mint hinnénk. Kiss Dénes mutatott rá, hogy például a „megúszni” kifejezés erre az időre vezethető vissza, mikor az embereknek a víz nagy részét alkotta életüknek. S mivel úszni nehezebb mint csónakázni, ez szülhette a kifejezést. Hasonló a „megjárni”. Járni, gyalogolni nehezebb mint lovagolni. Mind két szófordulat kellemetlenséget tár elénk. Most már csak azt kell kihámozni hogy a Dák, Gót, Agathürsz hogyan vállt ki a Magyar nemzetből. Lehet ez egy újabb végtelen vitákat burjánzó történelmi útvesztő... De az kétségen kívül áll, hogy a Magyar nemzet teste részének tekinthetők. Másképp nem is lehetne, más nem is volt. Később e népek (gátőrök, gátőrzők) a Varég, Várág(i), Varang, Várhun(g), Várkony, Uarhun (Őrhun), Avar! S nem utolsó sorban a Végung, a Viking! A „hivatalos értelmezések” az utóbbi két-, háromszáz évben kitalált történelemhamisítás, a peremvidékekre betelepített rabszolgák „nemzeti önazonosságát” igazoló habdumák.

MIÉRT NEM EZT TANÍTJÁK AZ ISKOLÁKBAN??? Egy hatalom soha sem fogja a megszállott nemzetek igazi őstörténetét tanítani saját intézményeiben. Az Igazság ártalmas a hatalom részére s csak a saját szája íze szerinti „hivatalos valóságot” hajlandó kitárni a nagyközönségnek. Ez, finoman szólva, emberiség ellen elkövetett bűncselekmény! A Magyar ősnyelv, a MAG-NYELV. Ugyan olyan mint a hét alaphang (Do, ré, mi, fá, szó, lá, szi.) vagy a három alapszín (Piros, zöld, kék. Angolul RGB – Red, Green, Bule.) Olyan akár a fizikai, biológiai, kémiai törvények. Ez a Természet nyelve, ahogy már Magyar Adorján is megállapította. Ezért megsemmisíthetetlen. Az örökkévalóságból táplálkozik és oda is nyúl vissza.

Eléggé szánalmas, ahogyan egyesek kisajátítják a Magyar múltat. Anyagias szemléletük miatt azt hívén, ha innen átteszik oda, akkor nekünk semmi sem marad. Ez nem olyan mint az ellopott szajré! Aztán fonákjára fordítják, hogy mi vagyunk az átvevők, s onnan származtatják a Magyart s műveltségét, ahol soha sem volt. Kihelyezik az őshonost és behelyezik a kakukk tojást! A Magyar egy Nyilas műveltség (Sagittarius). Ők pedig ezt a szellemiséget se nem testesítik, se nem képesek valaha megtestesíteni. Magukévá tenni teljesen képtelenek. Amit eme népességek felöltenek, az a Bak (BuK, BuKó) szellemiség. Annak is egy nagyon elfajult fajtája. (A telhetetlen, mindent felevő kecske. Lásd „A félig megnyúzott bakkecske” meséjét.) Az Élet, az Igazság és az emberiség ellenségeivel nincs mit beszélni! Előre kitervelt rögeszmék végrehajtói. Önámításukból nem lehet őket kiábrándítani. A hazug meg van szentül győződve hogy meghazudják, a tolvaj meg hogy meglopják. Akárhogy: Egy az Isten, Egy az Igazság!

„AZ IGAZSÁGOT MÉG AKKOR IS EL KELL FOGADNI,

HA AZ A MAGYARSÁGNAK KEDVEZ.”

– Grandpierre K. Endre (1916 – 2003, író, költő, gondolkodó és magyarságkutató)

A K I   N E M   H I S Z I ,  J Á R J O N   U T Á N A ! ! !

Hivatkozások: Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

Magay Tamás, Országh László: Angol-magyar, Magyar-angol kéziszótár (1993).

Helységnévtárak: erdélyi & moldovai, határon túli, belső magyarországi. Olasz értelmező szótár,

Angol értelmező szótár, Többnyelvű Szótár, Európai szófordító, Wikiszótár

Ajánlott források: Ősi Európa - Boór Ferenc, Zentai Ákos (Magyar Ősmúlt & Ősnyelv), Varga Csaba munkái,

Az Ősnyelv, Varga Csaba (Magyar Ősnyelv & Ősmúlt), Varga Géza - Magyar Hieroglif Írás,

Borbola János - Egyiptomi ősmagyar nyelv, Darai Lajos - Európa mi vagyunk!, Czakó Gábor,

Végvári József, Grandpierre Atilla, Magyarságismeret Alapjai, Szakrális Földrajz,

Szakrális Uralom – Archiregnum, Tamana – Ősnyelv kutatás, Őstörténet és ősmúlt - Okrona Tamás

>>> EREDETI CIKK <<