„És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.”

(Jelenesek 6:2)

A Szakralis Uralom nem potyog csak úgy az égből, se nem mindennapi. Azért mert valaki kikiáltatja magát szakralisnak, netán szentnek attól még nem az. A majomkodás korszakában élünk, ez a Teremtés félreértelmezéséből vagy értetlenségéből fakad. A Teremtésben mindennek megvan a saját szerepe és helye. Az embernek is meg lenne, csak mintha egyesek ezt nem akarnák elfogadni, vagy inkább elvállalni. Az ember azért születik hogy emberséget tanuljon, ezt csak a Természetes minták által lehet. Ehhez beavatás szükséges. Ellenben az emberiség nagy része el lett terítve. Úgy adatik hogy a csillagrendszerünkben a beavatás a Nyilason keresztül történik. A Nyilas csillagképen keresztül juthatunk a Tejút központjába, amolyan ablakként, nyilasként. NYiLaS – NYiLáS. A Nyilas asztrológiai párja az Ikrek, ez mint Hunor és Magor jelenik meg a Magyar műveltségben. E kettő közt terül szét a csillagos egén a Tejút. Ez a Csillagösvény, a Hadak Útja amelyről Csaba Királyfi vissza-vissza tér. Ennek tetején áll Nimród, Magyarok Ősatyja, ki „Hatalmas vadász vala az Úr előtt” (Mózes I. könyve 10:9). A Világ első uralkodója, mellette két fiával, Hunorral és Magorral, akik saját maguk is vadásszá válnak később, untalanul űzve a Csodaszarvast. A szarvas nem más mint a Nyilas egyik megjelöltje, természetesen a fehér ló mellett. Na most, ennek kéne legyen földi vetülete is, mivel ahogy fent úgy lent, ahogy kint úgy bent, ahogy nagyban úgy kicsiben. Mivel a Világ kiegészülő párokra épül, ennek földi vetülete nem más lehet mint az Eurázsiai puszta.

(Egy kis kitérő: lehet-e hogy Nimród nem más mint a későbbi Atlas? Aki vállain tartja a Világot? Atlast Grandpierre K. Endre Atillával azonosította. (elhagyva az Atlas-ból az „-as” végződést, ATL – ATiL) Atilla nem volt más mint az Isten Ostora, Nimród unokája.)

Eurázsia pusztája a Kárpát medencétől egészen a Mandzsúriáig tart, mint nyolc ezer kilométeren keresztül. Két végében két medence található, ezen a felében a Kárpát, túlsó felén a Tarim medence. A hamisan beállított nomád életvitel nem volt más mint a beavatás útja. A két medence között megforduló embercsoportok lüktető módon jártak át az egyikből a másikba. Az úton a hasonló rokon népek várták, fogadták és így került sor a szellemi értékek átadására, csiszolódására és megmérettetésére. Ez nem más mint a Hunor és Magor szellemiségének működése. A kívülálló mit lát ebből, kinek már rögzült életvitele? „Sok barbár hazátlan népesség nyüzsög össze-vissza a pusztán.” Holott éppen ők az avatatlanok. Majd jószerivel mindent át is vettek eme „műveletlen” népességektől. Valójában ez volt a földi élet folyama. A szakralitás megtartása. Varga Csaba olvasata szerint SZaKRa – SZiKRa. Lássuk mit jelenthet a Kárpát. KáRPá(T) – BuRoK Visszafele olvasva burok (p->b). TaRiM – TeReM, TeReM Burája, a Terembura avagy a Világ teteje. Ha a Kárpátokban a Mag akkor a Tarimban az uGoR, az az iKeR. Ha a Nyilas áll a Világfa gyökerénél, akkor tetején az Ikrek. Az a Világ teteje. Rendeltetésünk által mi lennénk a beavatók. A Nyilas más jelkepe a Táltos Paripa, a Fehér Ló. A Szent Korona beavató korona. Ellenben azok akik már nem rendeltetésük által élnek és a Teremtés, a Teremtő ellen szegültek értelmetlennek látják mind ezt. Csődülnek be a Kárpátok ölébe, ülnek itt egy ideig, majd eltűnnek a semmibe. Nekik nem kell a beavatásból, az életből. Emberi kéz a Teremtest nem írhatja fölül. „Ember tervez, Isten végez." Aki ezt a beavatást nem bírja ki vagy nem fogadja el, sőt ellen szegül, az beleőrül, bele dilizik. A legjobb bizonyíték a sok Habsburg őrült király, de a medence sok jövevény, idegen lakosságának eszeveszett magyargyűlölete is.

Ettől Szakralis a Magyar Királyság. S ezért jegyzik le állandóan nyugaton a bejövő népet keletről s keleten a bejövő népet nyugatról. Az még a működő szerves rendszer volt. Ennek a királyságnak koronája a Szent Korona. A Magyar Szent Korona a Szűz Anya (Szűz Mária) avagy a Nagy Boldogasszony Koronája. A Magyar Királyság az Ő Királysága, Ő a Magyarok Úrnője, Nagyasszonya. Az Anya Föld női minőségű. A Kárpát medence is, talán egész Európa. (görög mitológia, amiben Europé Zeusz, az az Jupiter kedvese, Jupiter pedig a Nyilas csillagkép uralkodó bolygója) A női minőségnek van egy öntisztító jellege. A Kárpát medencének is természetesen. A fölösleg mindig kimosódik. Nem lehet itt úgy lenni hogy papíron őshonos, „őskeresztény”, miközben valójában csak rombolok és pusztítók. A régi időkben ez a fölösleg volt amely átvándorolt a másik iker medencébe és onnan ide az a fölösleg. Most aki itt van nem csak hogy (nem) fölösleg, hanem kakukk tojás. Azért az öntisztulás még mindig működig, s még hogy mennyire. Ez nekik végjáték. Hogy mennyire tudják vagy sem, lehetetlen kitalálni. Mindig az marad fenn aki az életet szolgálja, s pedig az élet egyensúlyát, szerves mivoltától kezdődően. Ők szervetlenek. Életellenesek. A következtetéseket s a következményeket ki-ki vonja le saját maga.

A VILÁG TEREMBURÁJA

„Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre, hanem kardot.” (~Máté 10:34)

 

„És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.”

(János 9:39)

 

„Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?

Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.

Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.” ~Máté 16:24-28

 

„És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok;

És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;

És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát.

És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.

És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,

És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen” Jelenesek 10: 1-6

 

„És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.

És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.

És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.

Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.

Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szűlte.

De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.

És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.

De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.

Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;” Jelenesek 9-17

 

„És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.

És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,

És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.

És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.

A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.

Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.

És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.

És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.

És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.

És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.

És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.

És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” Jelenesek 20:1-15

KIEGÉSZÍTÉS